Könnyen játszik más tojásaival

• július
• 8

Már egy ideje szeretnék írni sorozatokról, úgy mint a John Doe vagy az Őslények kalandorai (amely annyira brutális, hogy negyedórára el kellett sötétednie miatta az RTL klubnak). Gondoltam, hogy egy-egy ajánló talán meghozná a kedvét azoknak, akik eddig nem látták őket. Aztán szerettem volna írni egy bekezdést a 24 második évadáról, melyből az m1 jeleneteket vág ki, hogy a karikához igazítsa az epizódok némelyikét, de erről aztán letettem, arra gondolva, hogy illene már a jót is észrevenni. Most megint itt ülök a gép előtt, de a téma nem a sorozatok, hanem a tojások.

A tojások, amelyeknek eldobálása egy bejelentett tűntetésen X személy felé nem garázdaság, és nem is bűncselekmény, csak testmozgás. Bátran lehet dobálózni élelmiszerekkel, mert ez állampolgári jogunk - legalábbis így látja az az ügyész, aki a melegfelvonuláson lekapcsolt rendzavarók ügyében eljár.

Az első gondolatom persze az, hogy de jó lenne, ha valaki megdobálná az ügyészt záptojásokkal, mondjuk minden reggel, amikor belép a munkahelyére, ahol elméletileg a békés állampolgárokat védi, és nem azokat, akik megdobálják őket. Pár nap elteltével lehet, hogy másképp gondolná a dolgot.

A második gondolatom pedig egy emlékhez kapcsolódik… Harmadikos voltam Veszprémben az 1-es iskolában, és szerintem az iskola legrosszabb kölyke lehettem, heti egy-két beírással. Igaz, én kilenc éves fejjel sok beírást jogtalannak találtam, mint például azt is, amikor az osztálytársamat megdobáltam a tízóraimmal. Akkor persze osztályfőnöki intőt kaptam, nyilván azért, mert kilenc évesen nem voltam teljes jogú tagja a társadalomnak, és csak tizennégy év felett lehet dobálni élelmiszerekkel másokat… Én most már ezt tudom, de micsoda törés lesz annak a gyereknek az életében ma egy hasonló intő, aki azt látja a tévében, hogy tojást dobálni szabad, nem ütközik bűncselekménybe, sőt, bizonyos körökben vállonveregetés és kitüntetés jár érte. (Járulékos kérdés: az ügyész ezt majd vajon hogyan magyarázza meg a gyermekeinek?)

Komolyan: ma már jobb buli tojást dobálni, mint berúgni régen vagy elszívni valami fűszerűt. Az csak élvezet, ez hősies tett, piedesztára emel bizonyos körökben. A rendőr képébe üvölteni gyalázó szavakat szintén felemelő lehet, ha a tévé közvetíti, még fizetnek is érte a haverok egy kört valamelyik kocsmában. Teljesen jó, játékot kéne szervezni rá: amolyan pontgyűjtőset, egy mocskolódás tíz pont, egy tojás, huszonöt. Aztán meredeken emelkednének a pontok: utcakő eldobása kétszáz, cigány, zsidó, balos, meleg megverése ötszáz, rendőrverés ezer. Molotov koktél eldobása kétezer. Autó felgyújtása ötezer, rendőrautó megrongálása tízezer. A gyilkosság pedig…

Tudjátok, mi rémisztő? Hogy úgy látom, nincs messze ez az idő…

A politika nem tud változtatni, mert egy nagy többség nem akar változtatni. Így aztán persze az állampolgár részéről marad a beletörődés. Jól van ez így. Nyűglődtem már a magyar igazságszolgáltatás kétarcúságán (a kommentelők még sarkítottabb véleményt fogalmaztak meg), ezt most nem fogom megismételni. Lehangoló, de így is fog maradni. Marad a gyűlöletbeszéd, nem lesznek retorziók a dobálókkal szemben, és a bíróságok is maradnak a lightos, zsírmentes ítéleteknél. A kormányzat próbálkozik, de A Fidesz most már SZDSZ-es támogatással lazán távolmaradhat - lám, mondhatják, “a” Fodort sem érdeklik a dobálók -, különben is, az egészet rá lehet kenni a rendőrségre.

A rendőrségre, amely most abban a helyzetben van, mint a nyuszi a viccben. Nézd csak! Van rajta sapka!…

Szuperhősök és scifi

• július
• 4

A szuperhősökkel és a sci-fivel foglalkozik a Filmvilág júliusi száma, amit ezért is ajánlok mindenkinek, illetve azért is, mert Schreiber András A mi kis univerzumunk című cikkében engem is megszólaltatott. A téma a címnek megfelelően a hazai sci-fi, Pater Sparrow és Vranik Roland mellett nyilatkoztam.

És ha már szuperhősök és film, akkor elkövettem egy Hancock (mozifilm az alkoholista szuperhősről - aki nem is egészen szuperhős - Will Smith főszereplésével) kritikát az SFportálra és a zona.hu-ra is. Nekem bejött a film, nézzétek meg.

Teljes elsötétítés

• július
• 3

Ahogy nézem, most az Őslények kalandorai című angol minisorozat verte ki a biztosítékot az ORTT-nél, aminek következtében negyedórás hang és fényszünetet rendelt el az RTL klubon. Szerintük a filmsorozat egyik része kilógott a 12-es karikából, amit leginkább a nevetséges jelzővel tudnék illetni.

Kezdem úgy érezni magam, mintha cenzúra működne a tévécsatornákon, ahogy a múlt század derekán csókjelenetet nem mutathattak pl. Amerikában, úgy nálunk valami mást nem lehet… pontosan nem tudom mit, mert a reggeli gyerekrajzfilmekben az agresszió az egeket ostromolja, a nyíltszíni átverés mindennapos a - csak egy példa - Budapest tv jósműsoraiban, az ízlésrombolás a show-műsorokban és a nagy népi butítás pedig bárhol fellelhető. Következmények nélkül…. De az ORTT nem tudja szankcionálni egyes műsorok, tévék nyilvánvaló csúsztatásait, a riporterek, szerkesztők erkölcsi nihilizmusát… és persze nem is fogja tudni, ezért is vannak a testületben politikai delegáltak, nem pedig szakemberek.

Csak azt mondom, hogy akkor miért pont az Őslények kalandorai verte le a biztosítékot? Szerintem az ORTT-re is ráférne már egy teljes elsötétítés, az ablaktáblák behúzása, ajtók beszögelése, és valami normális testületet kellene felállítani helyettük, aki nem csak látszatból csapdossa az asztalt, mert ez nevetséges.

Persze ez a díszes testület tevékenységének a felszíne… csak ami látszik…

Rezső és az úszóverseny

• július
• 2

Rezső panaszkodik…

Különös tehetség szerencsét hozó négylevelű lóhere megtalálására

• június
• 30

Persze Ági mondta már, de nehéz volt elhinni: Tamás fiam különleges képességgel rendelkezik, ugyanis négylevelű lóheréket húz ki a lóheremező közepéből első pillantásra. Ági azt is említette, hogy az óvodában már külön préselőblokk áll a gyerek rendelkezésére, és ha ezen képességét előbb elkezdi használni, az egész csoport kaphatott volna évzáróig a szerencsét hozó négylevelű lóherékből.

Ma ezt a saját szememmel is láttam. Az uszodából hazafelé, a felüljáróig vezető út szélén a gazos lóheretömegből Tamás két négylevelűt is kikapott, úgy, hogy egy pillanatig sem álltunk meg, ballagtunk hazafelé. Most mindkettő ott préselődik a Hungary Card kis blokkjában, s ezzel együtt már három van, amit a gyerek talált… túlszárnyalva ezzel az általam hosszú évtizedek alatt összeszedett négylevelű lóhere-mennyiséget.

Látnokok és asztológusok kerestetnek

• június
• 27

Látnokokat, asztrológusokat és távgyógyítókat keres csapatába a Telemedia InteracTV. Nézem a hirdetést, amely szerint a cég, “a világ első, élő, telefonos tévéműsorokat Budapestről több, mint 40 országba gyártó TV produkciós társaság”, és eszembe jut, hogy egy ilyen tévét csak nálunk lehet megcsinálni, hiszen annyi itt a beteg ember, hogy az igazi orvosok se bírják, tehát van piaca a távgyógyításnak és a kézrátételnek. Aztán pedig, mivel Magyarország fénylő aranypiercing a Világ Köldökén, avagy gumikacsa a szakrális energiák örvényének közepén, itt, ezen a helyen minden harmadik ember rendelkezik valamilyen természetfeletti erővel, de legalábbis az igazlátás isteni adományával, tehát közöttünk érdemes keresni, érdemes erre a medencényi magyarra egy világhálózatot rátelepíteni.

No, olvasom tovább, mik is az elvárt feladatok. “Televíziós képernyőn keresztül való sorselemzés (kártyavetés, számmisztika, asztrológia). Telefonon keresztüli lelki segítségnyújtás vagy tanácsadás.” Nem hiszem, hogy a visszajelzések gyakoriak lennének, így eléggé könnyűnek tűnik a munka. Kis gyakorlattal minden tudás megszerezhető. Ezért persze vannak elvárások: “hasonló területen szerzett több éves tapasztalat”. Ez is megoldható, majd azt mondom, a lakás magányában kártyáztam a sorssal. Na tessék, már azon gondolkodom, nekem menne-e…

Hát ez gáz.

Ha számlaképes vagyok, akkor mit is kínál a cég: “otthonról is végezhető”. Remek, ez kell nekem, csak itthon vetem a kártyalapokat továbbra is. Mondjuk, francia kártyából könnyebb… és menni is fog, senki nem látja. “Nemzetközi környezet”. Tökéletes. Majd bekapcsolom a CNN-t magam mellett és import bort iszom, mondjuk chilei cabernet sauvignont és egy kubai szivart fogok szívni. “Fiatalos, dinamikus csapat”, na, ez érdekes, mert azt hittem a jósnők mind öregek, az asztrológusok mind szakállasak csúcsos sipkában, a távgyógyítók meg hasonlítanak (vagy akarnak) Gyurcsokra. “Versenyképes jövedelem.” Ez meg a szívem vágya, ilyen kemény munkáért el is lehet vállalni.

A gond csak az, hogy ha én jelentkeznék, és felvennének, a többiek mennyire lennének hitelesek?

Az elrettentés foka

• június
• 26

Idézett hír: “Harmincezer forint pénzbüntetésre ítélte első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság csütörtökön azt a férfit, aki az idei városligeti majálison játék pisztolyt fogott a miniszterelnökre. A bíró a határozat indoklásakor elmondta: a legfeljebb hatvan nap elzárással vagy 150 ezer forint pénzbüntetéssel sújtható szabálysértésnél azért döntött a 30 ezer forint pénzbírságról, mert ez alkalmas arra, hogy az eljárás alá vont személyt az ilyen, vagy hasonló bűncselekményektől visszatartsa.”

Hát nem tudom, hogy az eljárás alá vont személyt ez visszatartja-e, de egy ilyen móka biztos többeknek megér harmincezer forintot ebben az országban, úgyhogy lesz még pár ilyen ügy a reménytelen magyar bíróságokon, hasonlóképp szűklátókörű bírók előtt. Miért érzem azt, hogy a rendszer tehetetlen a randalírozókkal, gátlástalan és agresszív gazemberekkel, gyilkos hevületű elmebetegekkel szemben? Követ fogsz a kezedbe: hat hónap. Ha el is dobod, akkor másfél év. Ha Molotov-koktél van nálad, az két év, ha el is dobod, az öt év fegyház. Ha fegyvernek látszó tárgyat fogsz valakire, akkor öt év, ha fegyvert, az minimum tíz. Ha el is sütöd, akkor húsz évtől a tényleges életfogytiglanig.

Ez túl egyszerű? Nem hiszem. A magyar igazságszolgáltatás botladozik, kezdve a megengedő törvényekkel. Azaz, ha túlléped a sebességkorlátozást, akkor háromszázezer forint a büntetés. Ha fegyvernek látszó tárgyat fogsz a miniszterelnökre, akkor harmincezer forint. Vagy a bírókkal is baj van? A taláros rend gyáva vagy csak megalkuvó? Vagy nem látja a fától az erdőt? A rendszer és a bíróság szégyene az egész. Szégyellje magát a bíró, mint bíró és mint ember is.

A túlélők szemével

• június
• 24

Születésnapokból és temetésekből állt az elmúlt hét, két véglete az életnek, melynek közepén ott állunk mi, élők. Nem akartam írni róla, de nem tudom megállni: a család van ott, amikor megszületünk, és a barátok, amikor elmegyünk. Erről szól az élet… Judit temetéséről sokakat hiányoltam, és ez elgondolkodtatott: akármennyit átadhatunk másoknak életünk folyamán, még sem szabad elvárni semmit.

Dinnye balról jobbra

• június
• 21

Vajon milyen személyiségrajzot ad ki a görögdinnye evésének módszere? Van, aki felülről lefelé eszik, késsel, ők a pesszimisták? Van, aki kivágja a dinnyét, és alulról eszi íz ízesebb rész felé - ők lennének az optimisták?

Néhányan kipirgálják a magokat, mások nem. Van, aki csak a felét, a nagyobbakat, van, aki mindet. Felszínesek, akik csak a vágás menti magot szedik ki? És ha valaki még a szeletben kipiszkálja a magokat teljesen, más meg csak falatról falatra, abban, amit szájához visz, az vajon mit jelent? Az egyik a tervező fajta, a másik a percnek élő?

Aki késsel eszi, az pedáns, aki falja az szertelen vagy csak mohó? Késsel szeljük vagy kanyarítsuk kanállal? A szeletet pedig hosszában lehet vágni vagy negyedére, vagy egyszerűen csak félben lehet hagyni. Ehető magában, de láttam olyat is, aki kenyérrel fogyasztotta… És meglepetésemre akadt olyan ismerősöm is, aki egész a zöldjéig lecsupaszította a dinnyét.

Én balról jobbra eszem, másfél centis háromszög alakú részekre szelve. Néha pirgálok magot, néha nem. Hűtve szeretem ( ki nem? ), és kifejezetten sajnálom, amikor vége lesz a dinnyeszezonnak…

Szombati bográcsos

• június
• 18

Szombaton bográcsozás volt: egy különleges helyre szervezett blogos, klubos, sci-fis parti. Most nem a Trombitásban ültünk össze, hanem a Kiscelli park tűzrakó helyeinek egyikénél, bent a harmadik kerületben, a park közepén. Mivel a héten esett és fújt, és nem is akárhogyan, különös kegy az égtől hogy szombat délre kisütött a nap, méghozzá annyira, hogy fél kettőkor már árnyékban kerestünk menedéket.

Kissgé hozta a marhahúst, fát és a bográcsot, a többi meg összejött, a savanyúságtól az italokig. A társaság megint csak vegyes volt (mint azt megszokhattuk), jöttek Kreartosok (Kreatív Fantázia és Művészetek Egyesület - úgymint Trek, SW, Csillagkapu rajongók), az sfblogs.net blogosai, a fictiongarden.net stábja és még mások, akik szeretik a sci-fit, és akik közül némelyekkel évekkel ezelőtt bográcsoztam utoljára, mint például Michaleczky Petivel, némelyekkel pedig még soha.

És mialatt a pörkölt elkészült, az amúgy félig ismeretlen társaság megismerte egymást. Gumipók oldalbordája, Tió pókerpartiban lefosztotta a Kreartos állományt, a többiek beszélgettek, babáztak (Gál Sanyiék elhozták egy éves csöppségüket is, aki kézről kézre járt), sörözgettek és borozgattak. Nekem sikerült egy fél órát szundítanom is az árnyékban - eléggé kimerítő volt a hét -, erre a Trombitásban nem nyílt volna alkalom. Tamás fiam annyira elvolt, hogy nem is törődött velem. A tűz és a szabad terep lefoglalta, és persze sikerült tetőtől talpig koszossá válnia.

Mire persze a vacsoráig eljutottunk, az ég kicsit beborult. Csöpögött, amikor levettük a borrácsot a tűzről, de elállt, míg megettük. A zuhé hét után kezdődött, éppen amikor a tüzet már a lángokért raktuk és Gumipók elővette a gitárját. Az esti park-program így elmaradt, így kényelmesen összepakoltunk és páran lakásra mentünk… Hat óránk volt a szabadban, és lehetett volna még pár, de sebaj, legközelebb (talán júliusban) újra megpróbáljuk. Most huszonöten voltunk, remélem akkor leszünk többen is, mert így az igazi, itt nincsenek asztalok, sem zsúfoltság, és persze a számlát sem hozza senki éjfélkor… Fényképek itt, az SFwiw-en, és videók is vannak…

Erről viszont eszembe jutott valami… amikor először estem be a veszprémi sci-fi klubba 1984-ben. Mivel senkit nem ismertem, csendesen leültem a háttérben, meghallgattam Lantos László rövid előadását, aztán megnéztük a Végső visszaszámlálás című filmet, amit a hazai mozik nem vetítettek. Amint vége lett és hazaballagtam. Ez tavasszal volt, a nyári szünet után rászántam magam, hogy megint visszamenjek, és egy pár hét múlva már mindenki ismerős volt, és elkezdődött valami, ami a mai napig tart…

(No és persze ezer köszönet Tiónak a mosogatásért… )